Az Isten országa (2) – Akik várták
Lukács evangéliuma három zsidó emberről is beszél, akik várták Isten uralmának eljövetelét és hitték, hogy az Jézussal érkezett el. Az egyikük Simeon volt. „Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását (προσδεχόμενος παράκλησιν τοῦ Ἰσραήλ), és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: ’Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.’” (Lk 2,25-32)
Az Isten országa (1) – Betelt az idő
Az evangéliumokat olvasva feltűnő, milyen nagy hangsúlyt kap bennük egy téma: az Isten országa. Az Isten országa (ἡ βασιλεία τοῦ θεου) Jézus tanításának a középpontjában áll. Jézus újból és újból az Isten országáról beszél, az Isten országát illusztrálja, az Isten országára keres példázatokat, az Isten országába való bemenetelre hív, és az Isten országa eljöveteléért való imára buzdít. Ha figyelmen kívül hagyjuk az Isten országa témáját, egyszerűen nem érthetjük meg sem Jézust, sem az evangéliumot. Az Isten országáról szóló tanítás nélkül az evangéliumi teológiából és lelkiségből valami esszenciális elem mindig hiányozni fog. Ebben az új sorozatban ezért most az Isten országára szeretném ráirányítani a figyelmet. Kezdjük ott, ahol Márk evangéliuma kezdi Jézus szolgálatát.
ELIZEUS-TERZINÁK
A terzina a Commedia versformája volt, amelynek főbb jellemzői a hármasrím, a jambikus időmérték, a meghatározott szótagszám. Elizeus történetének újrameséléséhez alkalmasnak találtam ezt a formát, de ahogy élesebb szemű olvasóim azonnal látni fogják: az időmérték követelményének nem tettem eleget. Mentségemre szolgáljon, hogy Dante kiváló fordítói is megbontották a terzina szabályait: Nádasdy a rímeket hagyta el, Babits időnként a jambikus ritmust. Nem mérem magam hozzájuk, Dante mesterhez különösen nem, részemről a jambusokról való lemondás talán csak a tanonc tiszteletlensége a techné iránt. Az ok az eredményhez hasonlóan prózai: nem tudtam elbocsátani egy-egy kedves képet, gondolatot, szót, tipológiát, és úgy gondoltam, a modernitásban ezt már talán megtehetem. A rímhez és a szótagszámhoz viszont mereven ragaszkodtam. De leginkább ahhoz, hogy hű legyek a bibliai Elizeushoz, akiről most mesélni akarok.
Tartalom a forma ellen – újabb válaszcikk született az egyházak közös nyilatkozatára
Úgy látszik, éppen az adventi időszakban robbant az az időzített bomba, amit az LMBTQ-témák tisztázatlansága helyezett el a nagyobb egyházakban. A gyújtózsinór a Novemberi állásfoglalás és az egyházak közös megszólalása volt. A Felszabtér ellennyilatkozata után a Kovász Közösség honlapján is megjelent egy válaszcikk a tizennégy magyarországi felekezet házasságról, családról és emberi méltóságról szóló december 9-i közös nyilatkozatára. A válaszcikk szerzői: Laborczi Dóra, Nagy Károly Zsolt, Mikó-Prém Alexandra, Radvánszki Péter és Tarcsay Tibor. A cikk címével (Az emberi méltóság alapja nem a házasság) maradéktalanul egyetértek, másokkal együtt én is ezt kifogásoltam a közös nyilatkozatban, a cikk tartalmát azonban őszintén szólva még értelmeznem is nehéz volt, annyira sok dolog gabalyodik benne össze egymással.
Az emberi méltóság védelmében?
A Felszabtér blogon Zsidó, keresztény és humanista állásfoglalás a 14 úgynevezett „bevett egyház” kirekesztő nyilatkozata ellen címmel adtak ki egy ellennyilatkozatot. Az aláírók tiltakoznak az egyházak nyilatkozata ellen, és hitet tesznek a szeretet és az emberi méltóság védelme mellett. „Mi, hívők, nem hívők és ateisták, azért szólalunk meg, mert rendkívül fontosnak tartjuk az embertársaink mellett való kiállást, különösen ebben a hazában, ahol a különféle kisebbségi csoportok sorra válnak támadások célpontjaivá.” A nyilatkozat az egyházak közös megszólalását politikai keretbe helyezi: „Miközben a téves megfogalmazás a kormány által egyre intenzívebben támadott LMBTQ-közösség tagjaitól, valamint a szivárványcsaládoktól akarja célzatosan elvitatni emberi méltóságukat, egyúttal megkérdőjelezi az egyedülálló vagy éppen elmagányosodott emberek, az egyszülős és az örökbefogadó családok, az élettársi kapcsolatban élők, sőt még a cölibátusban élő papok, szerzetesek és apácák emberi jogait is.”
Házasság, család, emberi méltóság – jó ez a nyilatkozat?
„Lassan, de biztosan körvonalazódik a botrány” – írja Niedermüller Péter saját Facebook oldalán. A körvonalazódó botrány oka egy nyilatkozat: „Néhány nappal ezelőtt 14 vallási közösség vezetője ünnepélyes nyilatkozatot tett azzal kapcsolatban, hogy ’a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg’, és ezt a kijelentést kiegészítette azzal, hogy megerősítjük a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát.” A nyilatkozatról a 444-en Urfi Péter ezt írja: „Nem sokszor fordulhatott elő a magyar történelemben, hogy 14 vallási közösség fogalmazzon meg közös üzenetet.” Majd hozzáteszi: „ez a nyilatkozat nem vallásaink bensőséges ünnepeiről szól, hanem a politikáról”. Valóban így lenne?
Utolsókból elsők
Maréknyi galambtrágya öt ezüst,
ennyit adtak érte Samáriában,
de egy szamárfej nyolcvanba került;
nem volt a várban sem liszt, sem árpa,
még a köveken napozó gekkónak,
sem volt megfizethető az ára.
Vézna asszonyból tört fel a sóhaj:
„Ó, ha tudtam volna, hogy becsap engem!
bolond vagyok, tudnom kellett volna!”
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK