Adiaphorának (közömbösnek) nevezik hagyományosan azokat a kérdéseket, amelyekről a kereszténységen belül legitim módon lehet másként gondolkodni. Ilyen volt kezdetekben az, hogy egy keresztény ehet-e húst, amit korábban bálványoknak áldoztak, megkülönböztessen-e a héten egy napot a többitől, vagy hogy milyen sorrendben végezzék az istentisztelet különböző elemeit. Fontos, hogy a kereszténységben vannak másodlagos kérdések, hiszen ez teszi nyilvánvalóvá, hogy vannak elsődleges kérdések is, amelyekben keresztényekként viszont egyetértünk. Ezért tudnak ma is Krisztusban összekapcsolódni olyanok, akik egyet gondolnak a hit lényegi elemeiről, de mást gondolnak mondjuk a nyelvekenszólás ajándékáról, a keresztség módjáról és jelentőségéről, az utolsó idők eseményeinek sorrendjéről, a pokol természetéről, vagy az istentiszteleti éneklésről, és másodlagos meggyőződéseik miatt talán más felekezetekben is élik meg a hitüket. Evangéliumi hitem egyik pillére, hogy létezik az adiaphora kategóriája. Az adiaphora léte ugyanakkor azt is jelenti, hogy bizonyos kérdések nem tartoznak ebbe a kategóriába.
A Niceiai zsinat aláírói egyetértettek például abban, hogy Krisztus örök isteni természetének tagadása nem lehet közömbös kérdés. A reformáció idején protestánsok és katolikusok egyaránt úgy gondolták, hogy a hit általi megigazulás nem az adiaphora kategóriájában van, noha magáról a megigazulásról egyébként szöges ellentétét gondolták annak, amit a másik. Az 1930-as évek Németországában Barth, Bonhoeffer és a Barmeni Nyilatkozat hitvalló aláírói szintén azt tartották, hogy bár sokféle politikai nézet létezik keresztények között, a Führerhez és a náci ideológiához való abszolút hűség, amit az akkori hatalom elvárt (az államegyház pedig elfogadott), nem lehet közömbös kérdés. Bonhoeffer az ökumenikus mozgalom vezetőinél többször kezdeményezte, hogy az evangélium védelme érdekében zárják ki tagegyházaik közül a náci ideológiát tanításaiba integráló Német Protestáns Egyházat, és a Barmeni Nyilatkozatot elfogadó Hitvalló Egyházat tekintsék a kereszténység igazi képviselőjének. Az adiaphora fogalma fontos a keresztény egységhez, de ebből az is következik, hogy a keresztény hitnek vannak határai, amelyek viszont nem lehetnek közömbösek Krisztus tanítványai számára.
A tavaly több tízezer evangéliumi vezető által aláírt Nashville-i Nyilatkozat, amely a szexualitással kapcsolatban felmerült kérdésekre ad hitvalló választ, azt fogalmazza meg, hogy a Biblia és a keresztény egyház kétezer éves etikai alaptanításának megváltoztatása nem adiaphoron, hanem a keresztény hit lényegét érintő változtatás. A Nyilatkozat 10. cikkelye így szól: „Megvalljuk, hogy bűnös dolog a homoszexuális erkölcstelenséget vagy a transzgenderizmust jóvá hagyni, és hogy egy ilyesfajta jóváhagyás a keresztyén hűségtől és tanúságtételtől való lényegi eltérést eredményez. Tagadjuk, hogy a homoszexuális erkölcstelenség vagy a transzgenderizmus olyan erkölcsileg semleges téma, amely felől hívő keresztyének tetszés szerint dönthetnének, hogy elfogadják azt, vagy helytelenítik.” A Nyilatkozatnak éppen ez lett a leginkább vitatott pontja, hiszen a homoszexualitás megélésének erkölcsösségéről szóló vitát a keresztény hiten kívülre helyezi, és tagadja, hogy a „homoszexuális erkölcstelenség” vagy a transzneműség kérdése a keresztény hiten belüli adiaphoron volna.
Mélyen egyetértek a Nashville-i Nyilatkozat megszövegezőinek szándékával, egyetértek a nyilatkozat szövegével is, valamint azzal, hogy a homoszexualitás erkölcsösségének a kérdését az aláírók (köztük a kérdésben személyesen érintettek is) nem a közömbös témák közé sorolták, amelyről a kereszténységen belül egészen eltérő módon foglalhatnánk állást, hanem azon kívülre, mint a kereszténység lényegi természetétől idegen új tanítást. Nézzünk meg öt okot, hogy a homoszexuális kapcsolat helyeslését vagy helytelenítését miért nem tekinthetjük adiaphoronnak!
1) A szexuális viselkedést a Szentírás soha nem tekintette adiaphoronnak, amellyel kapcsolatban egymással ellentétes nézeteknek is helye volna Isten népén belül. Éppen ellenkezőleg, nem egyszer azt olvassuk, hogy a szexuális erkölcstelenség kizár az Isten országából. Nyolc olyan listát találunk az Újszövetségben, amely bűnöket sorol fel, és a szexuális erkölcstelenség mindegyiken rajta szerepel (Mk 7,21-22; Róm 1,24-31; 13,13; 1Kor 6,9-10; Gal 5,19-21; Kol 3,5-9; 1Tim 1,9-10; Jel 21,8). A nyolcból hét listán többféle szexuális erkölcstelenségről is olvasunk (köztük a homoszexualitásról), sőt, a listákat általában valamilyen szexuális bűn vezeti be. Az Újszövetség nem hagy kétséget afelől, hogy a szexuális bűnök, amelyek közé tartozik a homoszexuális aktus is, nem közömbösek Istennek, ezért nem lehetnek közömbösek számunkra sem. Aki mást mond, az tévelyeg (1Kor 6,9; Gal 6,7; Jak 1,13-16; Ef 5,1-6). Az Újszövetség több helyen egyértelművé teszi, hogy a homoszexuális kapcsolatban való részvétel kizár az Isten országából, hacsak nem bánjuk meg Isten előtt és térünk meg belőle (1Kor 6,9-11; Róm 1,22-27; 1Tim 1,10). Az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodás jele az, ha egyetértünk azokkal, akik ilyenben részt vesznek (Róm 1,28-32).
2) Jézus nem tartotta közömbös kérdésnek tanítványai életében a szexuális viselkedést. A bűnösökért jött, a legnagyobb szexuális bűnökre is van nála irgalom annak, aki megbánja bűneit (Mt 21,31 „a paráznák megelőznek benneteket az Isten országában”), de Jézus világossá tette azt is, hogy nem a törvényt eltörölni jött, hanem azt megerősíteni (Mt 5,17-20). A farizeusokkal sem az volt a baja, hogy az igazságossághoz ragaszkodtak (Mt 23,1-3), hanem éppen az, hogy a törvényt nem eredeti szándéka szerint, és nem szívből követték (Mt 5,21-48). Jézus a törvénnyel egyetértve kijelentette, hogy a házasság kezdettől egy férfi és egy nő életre szóló kapcsolata (Mt 19,4-9), közvetve azt is megerősítve, ami minden zsidó számára egyértelmű volt, hogy Isten tiltja a homoszexuális kapcsolatot (3Móz 18,22; 20,13). Jézus elítélte a paráznaságot (porneia) (Mk 7,21), ami abban a korban egyértelműen a házasságon kívüli kapcsolatokra, a házasságtörésre, a házasság előtti szexre, a prostitúcióra és a homoszexualitásra vonatkozott. Jézus a tanítványait is a szexuális tisztaság fontosságára intette, amelyért legyünk készek akár arra is, hogy jelképesen a kezünket levágjuk vagy a szemünket kivájjuk, mert a bűnnel való kiegyezés az örök életünkbe kerülhet (Mt 5,27-30).
3) Ha a homoszexuális kapcsolatot adiaphoronként kezeljük, szembemegyünk az Újszövetség egyöntetű állásfoglalásával, amely a szexuális tisztaságot az apostoli tanítás részének kezelte. (Vö. Középpontban a szexuális tisztaság?) Az apostoli hagyomány szerves része az abból következő etikai tanítás, annak pedig szerves része a szexuális etika. Nincs apostoli hagyomány alapvető szexuális etika nélkül (1Thessz 4,1-8; Ef 5,1-7; 1Tim 1,10-11; ApCsel 15,29). Ezt abból is látjuk, hogy az apostolok nem csak a zsidók között, de a pogánymisszióban is hangsúlyosan tanították ennek elengedhetetlenségét a keresztény tanítványság megélésében. Az apostolok a pogány gyülekezetekben éppúgy érvényesítették a paráznaság tilalmát, mint a zsidó gyülekezetekben (pl. 1Thessz 4,1-8; Gal 5,19-24; Júd 4; 1Jn 2,15-17; 1Pt 4,1-4; 2Pt 2,18-21; Zsid 13,4; Jel 2,14.20). Pál arra figyelmeztette a korinthusiakat, hogy a paráznaság megrontja a gyülekezetet (1Kor 5,1-5), és megtérés nélkül kizár az Isten országából (1Kor 6,9-11). A paráznaság közé sorolja a homoszexualitást is (1Kor 6,9), amelyből többen megmosattak, megszentelődtek, megigazultak a korinthusi gyülekezetben (1Kor 6,11). A homoszexuális erkölcstelenségből való megtisztulás ugyanúgy velejárója a tanítványságnak, mint a bálványimádásból vagy a nyerészkedésből való megtérés. Az apostoli tanítás, amelyre a kereszténység épül (Ef 2,20; Jel 21,14), egységes, egyértelmű és határozott ebben a kérdésben.
4) A homoszexuális kapcsolat helyeslése olyan radikális eltérés a hagyományos bibliai és történeti keresztény tanítástól, amely szükségszerűen más területeken is megkérdőjelezi a keresztény etikai útmutatás érvényességét. Ha elfogadjuk, hogy a homoszexuális kapcsolat összeegyeztethető Jézus követésével, a házasságon kívüli egyéb szexuális kapcsolatok előtt is megnyitjuk az ajtót, megkérdőjelezzük, hogy a házasság volna az Isten akarata szerinti egyetlen helye a szexuális egyesülésnek, vagy ami még rosszabb, a Szentírástól teljesen idegen módon értelmezzük újra magát a házasságot. Azok a revizionista érvek, amelyeket a homoszexuális kapcsolat helyeslése mellett érvelők használnak, végzetesen aláássák a Szentírás erkölcsi útmutatásában való bizalmat. Azon túl, hogy a homoszexuális kapcsolatok jóváhagyása után a Szentírásból többé aligha fogjuk tudni (vagy akarni) kiolvasni Isten erkölcsi akaratát, gyakorlati pásztorlási kérdések beláthatatlan sora is felmerül: mit mondunk ezután azoknak, akik házasságtörésre éreznek késztetést, egyedülállóként nem tudnak uralkodni szexuális vágyaik felett, vagy éppen pedofil vágyakkal élnek? Mit mondjunk azoknak, akik tudományos alapon legközelebb a monogámia hasznát vagy a közeli családtagok közötti szex tilalmát kérdőjelezik meg? Ha van olyan kérdés a keresztény hitben, amellyel összefüggésben igaz a dominó-elv (ha egy pontot megkérdőjelezünk, az egész építmény összeomlik), akkor ez a kérdés éppen ilyen. Nem lehet közömbös keresztények számára.
5) A házasság a Szentírásban Krisztus és az Egyház kapcsolatának misztériuma (Ef 5,32). Krisztus önfeláldozó szeretete és az Egyház engedelmessége jelenik meg benne, valamint a kettő közötti hűséges, felbonthatatlan szövetség. Ezzel szemben a homoszexuális kapcsolat éppen azt szimbolizálja, hogy az ember felcseréli a halhatatlan Isten dicsőségét a teremtmények képével, Isten imádatát a teremtmények szolgálatával (Róm 1,20-32). A homoszexuális erkölcstelenséggel való egyetértés Pál szerint Isten ítéletének a megnyilvánulása, annak a jele, hogy nem tartottuk Istent az ismeretünkben, ezért ő erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak szolgáltatott ki bennünket (Róm 1,28). Egyáltalán nem közömbös kérdésről van tehát szó, hanem az egyik legmélyebb és legszentebb titokról, amely a teremtésben a megváltást szimbolizálja, valamint ennek összekuszálásáról és természetellenes felcseréléséről, amely az Istennel való lázadásnak a jelképe. Nem véletlen, hogy a korunkra különösen jellemző én-központú nárcizmus együtt jelenik meg a homoszexualitás ünneplésével, hiszen Isten imádatának és a férfi és nő szövetségének felcserélése istentelen tükörképe annak, ahogy a házasság az Istennel való kapcsolat misztériuma (Ef 5,32; Róm 1,21-27).
Aki a homoszexualitás kérdését a közömbös kérdések közé sorolja, nem veszi tehát figyelembe, 1) hogy a Szentírás hogyan vélekedik a szexuális bűnökről, 2) hogy Jézus mit mond a házasságról és a paráznaságról, 3) hogy az egész Újszövetségben található apostoli tanítás milyen hangsúlyt fektetett a szexuális tisztaság kérdésére, 4) hogy a homoszexuális kapcsolat elfogadása hogyan hat a Biblia többi erkölcsi tanítására, és 5) hogy a férfi és nő közötti házasság a Szentírásban szent misztérium, a homoszexualitás és az azzal való egyetértés viszont az Istentől való elfordulás jelképe, mely ítéletet hordoz magában. Ezek a legfontosabb okai annak, hogy a homoszexuális erkölcstelenség jóváhagyása „a keresztyén hűségtől és tanúságtételtől való lényegi eltérés”, vagyis nem adiaphoron.
Kapcsolódó cikkek:
Az evangéliumi hozzáállás a homoszexualitáshoz
A keresztény szexuális etika néhány sarokköve
Torzító narratívák homoszexualitás-ügyben
Mire számítsunk homoszexualitás-ügyben?
Miért van ennyi szó a homoszexualitásról?
Téves előfeltevések a homoszexualitással kapcsolatban
Áldozatok az identitáspolitika oltárán
Megint egy prófétai figyelmeztetés egy zsinatnak
Ortodox főpap meginti a presbiteriánus zsinatot
Kedves Ádám!
Milyen újabb irodalmat ajánlanál a probléma pontosabb megértéséhez? Érdekelne a releváns bibliai szakaszok egzegézise, a homoszexualitás 19. sz.-ban megalkotott fogalmának bibliai analógjai, ezek hasonlóságai és különbségei, a jelenség akkori kultikus-szakrális vonatkozásai és esetleg a korai egyháztörténet (Damianus előtt). Én még leragadtam Bailey monográfiájánál az 50-es évekből.
Köszönettel,
Szabolcs
Kedves Szabolcs,
exegetikai, hermeneutikai és tudományos oldalról elsőre ezeket ajánlom forrásnak:
Robert A. J. Gagnon: The Bible and Homosexual Practise – Texts and Hermeneutics (Nashville, TN: Abingdon Press, 2001)
David F. Wright: „Homosexuals or Prostitutes?”, Vigiliae Christianae 38 (1984), 125-153.
Ken M. Campbell (ed.): Marriage and Family in the Biblical World (Downers Grove, IL: IVP, 2003)
Anthony C. Thiselton: The First Epistle to the Corinthians (Grand Rapids, MI: Eerdmans, 2000), 440-445.
David E. Garland: 1 Corinthians (Grand Rapids, MI: Baker Academic, 2003), 211-217.
Thomas Schreiner: Romans (Grand Rapids, MI: Baker Academic, 1998), 92-100.
Andrew Goddard & Glynn Harrison: Unwanted Same-Sex Attraction (London: Christian Medical Fellowship, 2011)
Eleanor Whiteway és Denis R. Alexander „Understanding the Causes of Same-Sex Attraction” c. publikációja a legfrissebb tudományos eredményeket összegzi a homoszexualitás kialakulásával kapcsolatban.
Kissé általánosabb pasztorális, apologetikai vagy teológiai megközelítésben ezeket ajánlom:
Kevin DeYoung: What Does the Bible Really Teach about Homosexuality? (Wheaton, IL: Crossway, 2015)
Ed Shaw: The Plausibility Problem – The Church and Same-Sex Attraction (Leicester, UK: IVP, 2015)
Sam Allberry: Is God Anti-Gay? (The Good Book Company, 2013)
Rosaria Champagne Butterfield: The Secret Thoughts of an Unlikely Convert: An English Professor’s Journey into Christian Faith (Pittsburgh, PA: Crown & Covenant Publications, 2014)
Stanton L. Jones: A Study Guide and Response to Mel White’s What the Bible Says – and Doesn’t Say – About Homosexuality
Ezen kívül a livingout.org honlap rengeteg hasznos anyagot tartalmaz a homoszexualitással kapcsolatban, és olyan keresztények szerkesztik, akik maguk is SSA-val élnek (vagy éltek).
A fenti szerzők közül Sam Allberry, Ed Shaw és Rosaria Butterfield maguk is érintettek. Rosaria Butterfield leszbikus kapcsolatban élő irodalomprofesszor volt, queer-theory-t tanított, ma egy keresztény lelkipásztor (férfi) felesége, négygyerekes anyuka. Sam Allberry és Ed Shaw egyedülállók, mindketten lelkipásztori szolgálatot végeznek.
Köszönöm! Néhány forrás szerencsére el is érhető online.
Ha időd engedi és ismered, nagyon érdekelne a véleményed Dale Martin teológiájáról, különösen az új könyve kapcsán. Sok újat nem mond, inkább közérthető formában megírt szintézis-szerűség (néhol inkább vázlat), de az összképben van valami nyugtalanító, ahogy magában a „marxista ortodox” megközelítésben is. Ő is érintett.
https://yalebooks.yale.edu/book/9780300222838/biblical-truths
Dale Martintól az „Arsenokoités and Malakos: Meanings and Consequences” c. exegetikai dolgozatát olvastam. Kreatív, de alapvetően téves és elhibázott exegézisnek tartom, amelyet nem is titkoltan az az előfeltevés motivál, hogy minden értelmezés, amely a homoszexuális hajlamú emberek elnyomásához vezet (Martin szavai), eleve helytelen. Olvastam Gary J. Jepsen kritikáját Martin exegéziséről („Dale Martin’s „Arsenokoités and Malakos Tried and Found Wanting”), amivel pontról pontra egyetértek. Martin írásában a gyenge exegézisen túl engem a hermeneutikai módszer is zavar, amellyel az etikai álláspontját felépíti. Martin a Szentírást nem alapnak tekinti, amelyre a teológia és az etika ráépül, hanem kiindulópontnak egy diskurzus számára, amely akár hátra is hagyja a bibliai szöveget a modern kor elnyomás-narratívája kedvéért. Ez baj.
Szabolcs, még egy könyvet hadd ajánljak a figyelmedbe:
S. Donald Forstson III & Rollin G. Grams: Unchanging Witness: The Consistent Christian Teaching on Homosexuality in Scripture and Tradition (Nashville, TN: B&H Academic, 2016)
Forstson és Grams 448 oldalas tanulmánya azt mutatja meg, hogy a Szentírás ihletett szerzői, az egy, egyetemes, apostoli egyház atyái, sőt, az egész egyháztörténet olyan morális víziót rajzol elénk, amelyben a homoszexuális gyakorlat egyöntetűen és következetesen bűnnek számít. Fontos exegetikai és történeti érv a revizionista állásponttal szemben.
Köszönöm ezt is. Ez lesz a második Gagnon után.
Ha a Szentírást tényleg csak egy diszkurzus kiindulópontjának tekintik, az tényleg nagy baj. Martin a 2017-es könyvében ennél sokkal konzervatívabb módon szól az Írásról, aminek külön fejezetet szentel. Fontos, hogy kifejti nagy hibáinkat: a Szentírás szövegének lélektelenítését, azt, hogy az igeszakaszokat sokszor arra használjuk, hogy másokon sebeket ejtsünk, mintha birtokolnánk az Ígét, és hogy a Biblia halott bálvánnyá változik a kezeink között.
A homoszexualitás csak itt-ott, érintőlegesen fordul elő Martin új könyvében (fel sem tűnt, csak miután rákerestem). Egy helyen János evangéliumának homoerotikus vonásairól ír, amit szerintem inkább felszínesség, és nem szándékos blaszfémia. A homoszexualitást sajnos ő is anakronizmusként használja, és nem elemezi kellő gondossággal Isten nemének kérdését.
Elnézést, ha kicsit off-topic, bár teljesen nem. Imádom a szivárványt, a Bibliában is pozitív jelkép az özönvíz után. De mégsem merek az öltözködésemben vagy ékszerek terén szivárványszíneket használni, mivel sajnos mindenki egyből a liberális mozgalmakra, a homoszexualitásra asszociál már belőle. Olyan, mintha kicsit kisajátották volna maguknak ezt a jelképet. A kislányomnak is gyakran rajzolok szivárványt (most tanulgat rajzolni). Jó lenne, ha ez is helyre lenne téve, hogy a szivárvány nem a homoszexualitás elfogadásának jelképe, hanem Isten ajándékozta nekünk. És nagyon szép ajándék.
Pont erről beszélt és imádkozott (!)Jonathan Cahn rabbi az amerikai elnökválasztás előtt https://www.youtube.com/watch?v=RmPyK15Lu5U „elloptátok Isten szövetségének jelét”!
És váratlan fordulat lett! Családszervezetek hozták a jó hírt, a családok iránti politikai fordulatról 🙂 szemben Hillary támogatottságával (a Planet Parenthooddal)!
Kedves Ádám!
Olvasgatva a homoszexualitás keresztény fórumok általi megítélésével kapcsolatos állásfoglalásaidat az a kérdés ötlik fel bennem, hogy nézeted szerint mi tünteti ki a tiéddel illeszkedő „evangéliumi-apostoli” bibliaolvasatot. Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy azok a protestáns felekezetek illetve zsinatok, amelyek teret engednek homoszexualitást megélő emberek lelkésszé avatásának/házasságkötésének, ne gondolnák mindeközben azt, hogy ők is a Szentírás szellemével összhangban teszik ezt. Alighanem számos igehellyel meg tudnák támogatni ők is az álláspontjukat, nehezen is hiszem, hogy elmulasztanák. Vagy tévedek?
Álláspontod erős, és számomra elég meggyőző. Nem vagyok biztos ugyanakkor abban, hogy egy hasonlóan tehetséges érvelő a másik oldalról ugyanígy meg ne tudna győzni az ellenkezőjéről.
Bennem leginkább tanácstalanság fészkel ebben a kérdésben. Amikor olvastam Birtalan Balázs teológiai fejtegetéseit a kérdésről, akkor számomra elég plauzibilisnek tűntek az ő érvei is arra vonatkozóan, hogy a homoszexualitás negatív megítéléséhez általában használt igeversek nem ugyanarra a szociokulturális jelenségre vonatkoznak, mint amelyek ma a homoszexuális párkapcsolatokat/élettársi kapcsolatokat jelentik, és nem is a maihoz hasonló kontextusban nyertek megfogalmazást, így a relevanciájuk kérdésessé tehető. De hivatásos katolikus morálteológustól is olvastam olyan okfejtést, amely végkövetkeztetésében megengedő volt a házasságszerűen megélt h. párkapcsolatok tekintetében (tudva persze, hogy a kat. egyház hivatalos állásfoglalása ezzel szemben ma (még?) nem megengedő).
(Csak érintőlegesen kapcsolódik ide, de ebben a videóban pedig Béres Tamás lepett meg azzal, hogy az evangélikus teológia szerint a házasságon kívüli szexuális kapcsolat belefér (39:27-nél) https://www.youtube.com/watch?v=QEOoiofz_uU )
Kérdésem tehát ismét: ha mindezek a vélemények is bibliai alapokról tájékozódnak (márpedig azt teszik), akkor EZZEL a ténnyel te miként számolsz el a saját hozzáállásod kialakításakor?
Ha máskor és máshol írtál erről, csak azt nem olvastam, bocs.
f
SZemély szerint én nem bírom a melegeket. Undorít az egész, nem csak szerelmeskedni nem tudnék másik férfival, de még megcsókolni sem. Soha életemben nem bírtam rábírni magam, hogy megnézzek ilyesmit ábrázoló filmet. De persze ennek a személyes érzésnek semmi köze az erkölcsi, vagy teológiai igazságokhoz.
Én úgy látom: a homoszexuális párkapcsolat kérdése: adiaphora. Mert a homoszexualitás nyilván nem része az evangélium üzenetének. Jól látta ezt Pál is, mert a Rómaiakhoz írt levél 1. 20-ban világossá teszi, hogy a homoszexualitás az emberek bűnösségét lehetővé tévő (törvény nélkül nincs bűnösség) természetes erkölcsi törvény tilalma alá esik…Tehát nem Jézus Krisztus örömhíréhez tartozik a homoszexualitás elítélése, hanem éppen azokhoz a dolgokhoz tartozik Pál szerint a homoszexualitás, amelyek miatt rászorulunk erre az örömhírre: Istennek a bűntől megszabadító kegyelmére, amely Jézus Krisztus megváltói halálában és feltámadásában jelent meg a világban (úgy hiszem, abban senki sem vitatkozik velem, hogy a kereszténységnek ez az alapvető mondanivalója, és aki ezt tagadja, az nem is keresztény.).
Pál azonban – és nyomában tudtommal senki más – nem magyarázza el, hogy miért bűn a homoszexualitás. Mert nem jár gyermekáldással? De akkor erkölcstelennek kellene tartanunk a „józsefházasságokat” is (amikor emberek úgy döntenek, hogy házastársi szeretetben élnek együtt, de nem folytatnak szexuális kapcsolatot) és a gyermekvállalásra valamilyen fizikai okból alkalmatlan emberek házassága is… Mert „természetellenes”? Mi a természetellenes benne? Az, hogy ritkább, mint a hetero hajlam? Mert a melegkapcsolatok inkább testi, szabados jellegűek? De Platón éppen a melegkapcsolatot tekinti a Lakomában a szerelem paradigmatikus esetének…Ha és amennyiben a melegek között több a tisztán testi, lelki motivumok, szeretet nélküli szexkapcsolat, mint a heterok között, akkor az talán csak azért van, mert a homoszexualitást elnyomta a társadalom…
Az Ószövetség tiltja a melegséget. Ez igaz. De Jézus a szombatról azt mondta: a szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért. Jézus a válásról azt mondta: Mózes a ti keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok a ti feleségeteket… Jézus egész tanításából az tűnik ki, hogy szerinte a mózesi törvényt alá kell rendelni az istenszeretet és az emberszeretet kettős parancsának. Ami a mózesi törvényből ezzel ellentétes, azt – mint a válást – korhozkötöttnek kell tekinteni, meg kell haladni. Miért nem tartozhat a homoszexualitás elítélése is az ilyen dolgok közé Jézus tanítása szerint?
Lehet, hogy Isten azért tiltotta meg az ószövetségi zsidóságnak a homoszexuális kapcsolatot, mert:
1. Nem akarta azt, hogy emberek, csak azért, mert „furcsa”, mert „ritka”, mert nem jár olyan felelősséggel, hiszen nem származhat belőle gyermek, mert elítéli a társadalom (és akkor biztos van benne valami izgalmas, meg érdekes), szóval ilyen okokból, „kipróbálgassák” a homoszexualitást. Mert lehet, hogy a nem alapvetően homoszexuális beállítottságú embernek nem tesz jót a homoszexuális kapcsolattal való kísérletezgetés.
2. Isten azt akarta, hogy szaporodjék Izráel közössége, mint „nép”. A keresztényeknek most, ma nem szabad abszolutizálniuk a nemzeti közösséget, és annak szempontjait, és elítélniük a „faj”, a „nép” nevében valamit, amit a kereszténység előír. A keresztények tudják, hogy „keskeny az út”, és a kereszténység igehirdetésének eredményessége nem attól függ, hogy szaporodnak-e az – elvileg – keresztény népek. De akkor a zsidóság Isten választott népe volt, Istennek óvnia kellett ezt a népet a demográfiai fogyatkozástól.
3. Talán Isten azt is akarta, hogy az emberek a maguk koruk, népük társadalmi hagyományaihoz ragaszkodjanak, hűségesek legyenek. Nem akarta azt, hogy az emberek „könnyen vegyenek” egy elterjedt társadalmi szokást, hiedelmet, amely a maga módján akkor ott hozzájárult annak a közösségnek az integritásához. Semmi jelentősége sincs például annak örök üdvösségem vagy erkölcsöm szempontjából, vagy emberi önmegvalósításom szempontjából, hogy Magyarországon piros-fehér-zöld a nemzeti zászló. De biztos vagyok benne, hogy Isten, ha létezne és megkérdezhetném tőle, azt mondaná: „magyarok között élve Magyarországon tiszteld azt a zászlót…’.
Mondtam három indokot, amely miatt Isten megtilthatta az ószövetségi kor emberének a homoszexualitást, de ezek teljesen összeegyeztethetőek azzal, hogy az evangélium – sok más régi tilalommal együtt – eltörli ezt a tilalmat is.
Kedves felician,
ha jól értelek, az a kérdésed, hogy ha mások is a Bibliára hivatkoznak, amikor a homoszexualitásról mondanak véleményt, miért gondolom, hogy éppen az én véleményem a mérvadó. Jól értelek? Ha ez a kérdésed, akkor a következőket válaszolnám:
1. A Bibliára való hivatkozás önmagában még nem legitimál egy véleményt, hiszen a Szentírást félre is érthetjük, rosszul is alkalmazhatjuk, vagy akár ki is forgathatjuk a jelentéséből. Péter második levele éppen erre figyelmeztet (2Pt 3,16).
2. Az az értelmezés, amit helyesnek tartok, megegyezik azzal, amit az egész kereszténység – sőt, a zsidóság is! – egyöntetűen helyesnek tartott egész történelme során. Amikor zsidók, katolikusok, ortodoxok és protestánsok valamiben hosszú időn át egyetértenek, az mindenképpen megfontolandó. Tehát nem az én véleményem áll szemben másokéval, hanem az új értelmezés áll szemben az ószövetségi zsidók és a keresztény egyház több évezredes tanításával.
3. Az új értelmezés a kultúra változásával egy időben született, tükrözi a kultúra változását, és olyan protestáns felekezetek tették magukévá, amelyek már korábban is bibliakritikus álláspontot foglaltak el. Az érveket sokszor gyakorló homoszexuálisok dolgozták ki. Jogos a gyanú, hogy az új értelmezés a homoszexuális életmód vagy a kultúrához való igazodás igazolását szolgálja. Hogy ez valóban így van-e, azt a konkrét igeversek exegetikai vizsgálata megerősítheti vagy cáfolhatja.
4. Az érvek és konkrét igék exegetikai vizsgálata után bátran ki merem jelenteni, hogy a gyanú jogos, az új értelmezések erőltetett, viszonylag könnyen cáfolható exegetikai bűvészkedésen alapulnak. (A szociokulturális helyzet változására épített érv is.) Ebben a kommentben nincs módom ezt jobban kifejteni, de lehet, hogy egyszer egy sorozatban végigmegyek az érveken és egyenként leírom, miért gondolom őket téveseknek.
Kedves Miklós!
Egy kérdés foglalkoztat a kommentjével kapcsolatban. Ezt írja: Én úgy látom: a homoszexuális párkapcsolat kérdése: adiaphora. Kicsit megzavar, hogy Ön korábban azt írta, hogy ateista. Ez a mostani véleménye akkor arról szól, hogy Ön szerint mit kellene gondolnia a keresztényeknek a homoszexualitásról, vagy félreértettem valamit, és Ön mégsem ateistaként osztja meg itt a véleményét, hanem azt mondja el, amit bibliaolvasó keresztényként gondol? Nem kukacoskodásból kérdezem, hanem azért, hogy jobban értsem a dialógusban való részvételét.
Kedves Miklós,
a három hozott ok számomra kb. a „ha a nagymamámnak kereke lett volna, elment volna villamosnak” érv erejével bír, külön-külön és együtt is. Kicsit finomabban: akár úgy is lehetett című gondolatkísérlet.
Kedves Dzsaszper! Ezeket én is csak „ötletként” hoztam fel. Én nem hiszek sem Istenben, sem abban, hogy az Ószövetséget Ő nyilatkoztatta ki. Azt próbáltam felvázolni, hogy egy keresztény viszont, aki hisz Istenben és hisz az Ószövetség kinyilatkoztatott jellegében, mivel indokolhatja, hogy ha egyszer ma, a mai keresztényeknek nem kell elfogadniuk ezt a tilalmat (ahogy szerintem nem…) akkor miért van benne mégis az Ószövetségben…
Kedves Ádám! Igen, én valóban azt próbáltam itt végiggondolni, hogy ha keresztény VOLNÉK, akkor mit gondolnék/gondolhatnék a homoszexualitásról. Elnézést kérek, hogyha ez valakit sért („Már miért akarja valaki nekem megmondani, aki nem keresztény, hogy nekem, mint kereszténynek mit kellene gondolnom valamiről?). Ez egy gondolatkísérlet volt. Amúgy én tényleg ateista vagyok, de ehhez az ateizmushoz hozzátartozik két nagyon fontos megszorítás, amelyeket mindig hangsúlyozni szoktam:
1. Az, hogy ateista vagyok, abból fakad, hogy szerintem a rossz és Isten rejtettsége (meg még egypár dolog, amikre itt nem akarok most kitérni), valószínűtlenné teszik, hogy a világot egy jóságos, gondoskodó, bennünket jutalmazó és büntető, tőlünk meghatározott normák betartását megkövetelő lény teremtette és kormányozza. De ezek az érvek egyáltalán nem szólnak valamilyen racionális teremtő létezése ellen. Sőt, szerintem egy ilyen teremtő létezése nem csak nem valószínűtlen, hanem valószínű is, mert szerintem a kozmológiai és a tervezési érvben egyaránt „van valami”. Tehát az álláspontom igazából egyfajta „gyenge deizmus”, nem pedig ateizmus.
2. Az, hogy ateista vagyok, nem azt jelenti, mint sok más ateistánál (például Richard Dawkinsnál, aki szerintem egy vulgáris és tiszteletlen ateista) hogy én ne tisztelném a vallást, a vallásos érzést és a kereszténységet. Ez nem csak Jézus erkölcsi tanítására vonatkozik (amelyet sok ateista tisztel), hanem általában a vallásos érzésre (amely csodálatos kulturális alkotásokat inspirált az emberiség történetében),
és a vallás által létrehozott elméleti rendszerekre (például Aquinói Tamás filozófiájára…) is, és a vallás mai szerepére is. Amennyire én látom, a vallásos emberek – legalábbis nálunk, Magyarországon – főleg olyanok, akiket taszít a mai, modern világ, fogyasztói társadalom és média üressége, cinizmusa, az általuk propagált és gerjesztett élvezetcentrikus, hedonista, túlszexualizált mentalitás…Ezek a dolgok engem ugyanúgy taszítanak mint őket, és azt gondolom: nagyon jó az, hogy a keresztények egy ezzel szembenálló, értékeket vállaló és tételező mentalitást képviselnek és hirdetnek az embereknek.
sőt, nekünk túlvilági életet adó lény
Kedves Miklós,
köszönöm, hogy ezt leírta. Nekem segít, hogy jobban értsem Önt.
Kedves Ádám!
Köszönöm szépen a választ, valóban arra vonatkozott, amit kérdeztem. A kilátásba helyezett cikksorozatot szívesen olvasnám.
Hátha ezzel elősegíthetem a megszületését: Megkerestem a katolikus morálteológusi véleményt, amely megengedő oldalról érvel. Sajnos csak ezt a katolikus munkát ismerem, ne tudok olyat mutatni, hogy teljesen ugyanazon a pályán focizzatok a szerzővel, ami a hivatkozási pontok némelyikét illeti (pl. mondjuk a II. vatikáni zsinat tanítása nem azonos módon esik latba nálad, mint nála, gondolom). Hátha mégis jó egyfajta kiindulásnak. http://www.otkenyer.hu/merleg013.php
Én elég színvonalasnak érzem az érvelését ahhoz, hogy érdemi megvitatás kiindulópontja lehessen.
Provokálni persze nem akarlak erre, már így is köszönöm, hogy időt szántál a kérdésem megválaszolására.
üdv f