Számos nyugati országban – Kanadától Franciaországon át Ausztráliáig – sorra tiltják be az ún. „konverziós terápiákat”. Ezzel a névvel törvényhozók azokat a terápiás beavatkozásokat illetik, amelyek célja a nemi orientáció megváltozása, de sok helyen azt is ide sorolják, ha egy lelkész vagy keresztény lelkigondozó ilyen céllal imádkozik egy saját neméhez vonzódó emberért. A tiltás megszegése több helyen ma már akár sok éves börtönbüntetéssel is jár. Nos, ezzel a törvényhozói gyakorlattal szemben született nemrég egy fontos szakmai állásfoglalás, amelyet az International Federation for Therapeutic and Counselling Choice (IFTCC) adott ki, és magyarul itt olvasható. A szakmai nyilatkozat számos tudományos kutatásra támaszkodva többek között amellett foglal állást, hogy „a ‘konverziós terápia’ betiltása sérti az emberi jogokat és az önrendelkezést, és egyaránt veszélyezteti a szabad terápiaválasztást és a lelkigondozói, szakmai és szülői jogokat”.

Maga az elnevezés egyébként már önmagában problémás. „A ’konverziós terápia’ (CT) fogalmát Dr. Douglas Haldeman amerikai pszichológus és aktivista alkalmazta elsőként 1991-ben, aki ellenzett és azóta is ellenez minden, változást lehetővé tévő terápiát. Az ún. ’CT’-t betiltó törvények erre a rossz ízű, ideológiai gyökerű fogalomra hivatkoznak, amikor korlátozásokkal, pénzbírsággal és büntetőeljárással sújtanak minden olyan standard pszichoterápiás eljárást, tanácsadást és lelkigondozást nyújtó szakembert, akit önként keresnek fel nemkívánt azonos neműekhez való szexuális vonzódás és nemi identitás zavar miatt.” A „konverziós terápia” elnevezést tehát nem a terapeuták, hanem a terápiás gyakorlat ellenzői használják, megbélyegzés céljával. A semleges megnevezés a SOCE (Sexual Orientation Change Efforts – a szexuális irányultság megváltoztatására irányuló erőfeszítések) lenne, vagy az, hogy „reintegratív terápiák”.

A nyilatkozat „sorra veszi a bizonyítékokat, amelyek azt mutatják, hogy a szexualitás fluid. A tudományos kutatásokból kiderül, hogy egyes emberek sikeresen csökkentik, egyes esetekben pedig el is hagyják nem kívánt azonos nemű iránti vonzódásukat (SSA), illetve az azonos nemmel folytatott szexuális magatartásukat”. „Az egyénnek szabadon kell meghoznia saját döntéseit – a politikusok, aktivisták és mentálhigiénés szakemberek nem írhatják elő, hogyan cselekedjen.” A dokumentum szerzői tiltakoznak „azon személyek folyamatos diszkriminációja ellen, akik nemiségük heteroszexuális oldalát kívánják választani, akik korábban LMBT-ként azonosították magukat, akik nemheteroszexuálisok, de mégsem veszik fel az LMBT identitást, és akik már kértek, vagy a jövőben kérnek majd szakmai tanácsadást vagy lelkigondozói segítséget ahhoz, hogy az általuk nem kívánt magatartást és érzéseket elhagyhassák.” A nemi orientáció megváltozására irányuló önkéntes terápiás beavatkozások törvényi tiltása ugyanis éppen ezt akadályozza.

A nyilatkozat szerzői szerint ez különösen visszás annak a fényében, hogy a saját nem felé vonzódás bizonyítottan fluid, és sokkal gyakrabban változik, mint a másik nemhez vonzódás, ráadásul a környezeti hatások játszanak ebben döntő szerepet. „Véglegesnek tekinthető az a kutatási eredmény, hogy az azonos nemmel folytatott szexuális magatartás (SSB) vagy az azonos nemhez vonzódás (SSA) kialakulása nem genetikailag meghatározott. Ezzel szemben leginkább környezeti és kulturális tényezők hatása érvényesül. Az azonos nemhez vonzódás érzése és a nemi diszfória a személyiséget formáló élettapasztalatok folytán jelentkezik; gyakran már az élet korai szakaszában, mint más, összetett emberi vonások is, amelyek csökkentésében vagy megváltoztatásában a területen képzett pszichoterapeuták rendszeresen segítenek az érintetteknek.”

A dokumentum szerzői ezt is írják: „Nem ismerünk olyan mentálhigiénés szakmai csoportot, még a legradikálisabbak között sem, amely szerint az azonos nemhez vonzódás velünk születik és nem változik. Olyan szakmai csoportról sincs tudomásunk, amely azt állítaná, hogy az inkongruens nemi identitás velünk születik.” Ennek a fényében érthetetlen, miért úgy kezelik ezt a kérdést törvényhozók, mintha a nemi orientáció olyan megváltoztathatatlan tulajdonság lenne, mint a bőrszín. Még egyértelműbb a tévedés, amikor a nemi diszfóriát kezelik veleszületett tulajdonságként. „Az Amerikai Pszichiátriai Társaság diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének 5. kiadása (DSM-5, 451.o.) kifejezetten aláhúzza, hogy a nemi diszfóriát nem az okozza, hogy az érintett személy a másik nem agyával rendelkezik, vagy valamilyen interszex jellegű agyi állapottal él. Továbbá kijelenti, hogy szemben »bizonyos társadalmi konstruktivista elméletekkel, a nemi identitás fejlődésében fontos szerepe van a biológiai tényezőknek és az azokkal kölcsönhatásban érvényesülő társadalmi és lélektani tényezőknek.« A nemi fejlődés zavarait illetően (beleértve az interszex állapotot) világszerte számos endokrinológiai társaság konszenzusos álláspontja szerint nincs megalapozott bizonyíték arra, hogy a nemi inkongruenciát tapasztaló személyek agyi struktúrái eltérnének azok agyától, akiknek nemi identitása kongruens biológiai nemükkel. Az agy maszkulin és feminin vonásai, ez a közös álláspont, többnyire »fokozatosan« (a születés után) fejlődnek ki, az illető környezetében szerzett pszichés, kapcsolati és kulturális élmények kölcsönhatása folytán.”

A nyilatkozat számos egyéb kérdésben is szakmai bírálatot fogalmaz meg a nemi orientáció megváltozására irányuló terápiás beavatkozások tiltásával szemben. Leszögezi, hogy a tiltást kezdeményezők szándékosan mosnak össze egymástól teljesen különböző gyakorlatokat, nyilvánvalóan tévesen magyaráznak tudományos kutatásokat (pl. a tiltást kezdeményezők azt állítják, hogy a beavatkozások növelik az öngyilkossági hajlamot, de a kutatások épphogy azt igazolják, hogy a beavatkozások következtében statisztikailag csökken az öngyilkossági hajlam); a média pedig nem csupán figyelmen kívül hagy tudományosan bizonyított tényeket, hanem anakronisztikus címkéket használva bélyegez meg komoly szakmai tevékenységeket, miközben bizonyíthatatlan személyes beszámolókat felnagyít és tipikusnak mutat. A törvényi szabályozások mögött így egyre kevésbé tudományos és szakmai, inkább ideológiai törekvés fedezhető fel.

Érdemes végigolvasni az egész nyilatkozatot, beleértve a tudományos publikációk hosszú listáját is, amelyekre a dokumentum szövege épít és hivatkozik.