A világ más tájain kevesen tudják, de a vallásszabadság bizonyos értelemben magyar találmány. Büszkébbek lehetnénk rá, mint a Rubik-kockára. Miközben Nyugat-Európában a vallásháborúk tízezrével szedték áldozataikat, János Zsigmond erdélyi fejedelem az 1568-as tordai országgyűlésen a világon elsőként törvényben rögzítette a lelkiismereti és vallásszabadságot. Nemeslelkű vezetők – mint Bethlen Gábor vagy I. Rákóczi György – cselekedetei pedig azt példázzák, hogy volt idő, amikor magyar református politikusok nem az evangéliumi kisegyházak működésének ellehetetlenítésében és jogainak csorbításában jártak élen, hanem abban, hogy politikai biztonságot nyújtsanak számukra. Ez az idő Erdély aranykora volt.
A nagylelkű valláspolitika jótékony hatását a habánok esete szépen bemutatja. A hutterieknek is nevezett anabaptista csoportot 1622. szeptember 22-én végleg kiutasították Morvaországból. A kiutasító pátenst II. Ferdinánd katolikus császár megbízásából Dietrichstein kormányzó írta alá. A hutterieknek menekülniük kellett, Magyarországon kerestek új otthont. Első csoportjaik Szobotisztra, Csejtére és környékére érkeztek. Református fejedelmeink tágra nyitották előttük az ajtót, és példát mutattak a nyugati világnak nem csak magyar vendégszeretetből, de protestáns vallási toleranciából is. A hutteriek üldözéséről hallva Bethlen Gábor rendeletet adott ki, hogy Erdélyben teljes vallásszabadság és adómentesség kíséretében letelepedhetnek. Később I. Rákóczi György saját birtokából bocsátott a hutteriek rendelkezésére öszefüggő telkeket és szántóföldet.
A fejedelmi gesztusokat Rákóczi György felesége, a puritán törekvésekkel is szimpatizáló Lórántffy Zsuzsanna további nagylelkű adományokkal egészítette ki. Földjéből újabb telekkel ajándékozta meg a habánokat. A befektetést meghálálta az összetartó evangéliumi közösség. Békességre törekvő, szorgalmas, becsületes polgárokként éltek, és munkájukkal a magyar kultúrát is gazdagították. A fejedelemasszony támogatásával a habánok virágzó kerámiaipart alakítottak ki a környéken. Igényes alkotásaikat ismert arisztokrata családok vásárolták, köztük a Batthyányak, a Nádasdyak vagy a Zrínyiek. A habánokat tisztelték szorgalmukért és szigorú erkölcsükért. Szabadságuk egészen a jezsuiták megérkezéséig tartott, akkor az ellenreformáció üldöztetései elől többségük az Egyesült Államokba menekült.
Az erdélyi fejedelmeket persze nem csak önzetlen szándék vezette. Felismerték, hogy a szorgalmas kisegyház munkájából az egész erdélyi társadalom gyarapodhat. Az igazán nagy államférfiakban mindig megvolt az a bölcs belátás, hogy a nagylelkűség gazdaságilag is kifizetődő, különösen az evangéliumi mozgalmak esetében. I. Rákóczi György 1647-es adománylevele bizonyítja, hogy az erdélyi református fejedelmek is így gondolkoztak. „Sárospatakon… a Heycze nevű utczában confertáltuk… az Új Keresztények lakó helét, melyben már benn vannak… Országunk lakosainak hasznára válnak, hogyha itten is érvényesíthetik az ügyességüket.” (Szebeni Olivér: Anabaptisták, 131) A kisegyházakkal szembeni nagylelkűség megtérülő befektetés. A Sárospatakra telepített hutteriek nem voltak sokan (Román János a számukat kétszázra becsüli), de a fejedelmek tudták, hogy ilyen esetekben nem a mennyiség a döntő, hanem az elv és a minőség.
Vajon református vallású politikusainkból miért hiányzik ma ez a bölcsesség?
Sajnos, úgy tűnik, mintha manapság minden politikusból hiányozna mindenfajta bölcsesség…
És ez azért van, mert nem imádkozunk értük vagy legalábbis nem hittel! (Nálunk, reformátuséknál legalábbis az istentisztelet végén mondott „…és imádkozunk nemzetünkért, országunk vezetőiért!” dologgal el szokott lenni intézve. Utána pedig marad a csönd, esetleg a cinikus mormogások vagy a szemellenző-igazgatás.)
Tisztelettel!
Örvendetes a magasztalás, bár „nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket”(Zsolt44,4), de éppen ma ünnepeljük, Körösi Márk (nagyszombati papnevelde rektora, majd esztergomi kanonok), Pongrácz István (erdélyi jezsuita szerzetes), Grodecz Menyhért (jezsuita), társainak vértanúságát, melyet e két jeles vezér csatlósai a hitük elhagyására akart kényszeríteni, és a kínzásokba belehaltak. II. János Pál pápa Szenté avatta őket 1995. július 2.-án. „Mindennap Istenben dicsekszünk.” (Zsolt44,9)
Okkal történik minden, mert ami megerősít, az nem öl meg, de aki megöl, az megerősít.
„Mert nem annyira azt fontos nekünk tudnunk, hogy kicsoda Isten önmagában, hanem azt, hogy milyen akar lenni hozzánk. Így tehát azt tartjuk, hogy a hit Isten irántunk való akaratának az ismerete, és ezt az ismeretet Igéjéből merítjük.”
-Institutio III.ii.6
„Szabadíts meg a vértől, Isten, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat!” (Zsolt51,16)
„A mi istenünk szabadító Isten, s az Úr, az Úr a halálból is kivezet minket.” (Zsolt68,21)
Kedves Ádám!
Azért érdekes a cikked utolsó kérdőmondata, mert nyilvánvaló tény, hogy a népegyházakban kisebbségben vannak a lelkileg „élők” és többségben vannak a lelkileg „halottak”.
Innen már nem fejtegetem tovább a témát…
„A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.”
Pál apostol első levele a Korintusiakhoz 2.rész 14.vers
Értem, csak itt olyan belátás hiányzik, amihez nem kell újjászületni.
Volt egy nagyon kedves istenfélő barátom,aki 1912-ben született, nem tudom, ön lenne a fia talán? Örülnék, ha válaszolna nekem.
Előre is hálásan köszönöm!
Dr. Szebeni Olivér
Kedves Szebeni Olivér!
Végtelenül megtisztel a hozzászólása. 2000. júliusában olvastam nagyszerű könyvét az anabaptisták történetéről, köszönöm, hogy megírta, abszolút hiánypótló könyvnek tartom.
Nagyapám (Szabados Ádám) 1912-ben született, részt vett a Szabadegyházak Tanácsa munkájában, valószínűleg rá gondol. Ezek szerint ismerték egymást?
Testvéri üdvözlettel:
Szabados Ádám
Szabados Ádám „testvérrel” jóban voltunk, ezek szerint az ön nagyapjával. Tanulmányokat egyeztettünk, hogy az egykor működő és
egyetlen pozitív SZET intézkedés folytán a Szigeti Jenővel alapított
bibliaiskolában felekezetközi diákok számára tartott előadásaimban
mindenkivel egyetértésben taníthassak. A „keresztyén testvérek”
tudomásommal nem csatlakoztak az iskolához, de bibliai földrajzot és
kortörténetet olvastak tőlem. Ez utóbbit az Éjféli Kiáltás segítségével
ki is adhattam (immár két kiadásban).
Nagy örömmel tapasztalom, hogy az unokája is műveli a teológiai ismereteket és a Bibliához hű, hitvalló emberek közé tartozik.
Az Anabaptisták c. könyvem óta készítettem egy 22 perces videó-klikket Az Egyetemi Könyvtár hutteri kódexei címne.Ebben egy előadást tartok, majd merev
képeken bemutatok több kódex-részletet a XVI sz. anabaptista püspökeinek levele-
zéséből a halálra ítéltekhez, Ausztriában és a környező államokban. Sajnos hazánkból is. Sok ezer ember szenvedett mártírhalált, népegyházi üldöztetést, pedig pacifisták voltak. Élnek néhány tízezren ma is Kanadában és az USÁ-ban.
A Tatabányai Múzeumban ez év vége felé két alkalommal tartottam előadást az ottani tudományos munkatársak előtt ezzel a klippel.
Boldog, Istentől megáldott új évet kívánok: Szebeni Olivér
Az Anabaptisták c. könyvem óta készítettem egy 22 perces videó-klikket Az Egyetemi Könyvtár hutteri kódexei címne.Ebben egy előadást tartok, majd merev
képeken bemutatok több kódex-részletet a XVI sz. anabaptista püspökeinek levele-
zéséből a halálra ítéltekhez, Ausztriában és a környező államokban. Sajnos hazánkból is. Sok ezer ember szenvedett mártírhalált, népegyházi üldöztetést, pedig pacifisták voltak. Élnek néhány tízezren ma is Kanadában és az USÁ-ban.
A Tatabányai Múzeumban ez év vége felé két alkalommal tartottam előadást az ottani tudományos munkatársak előtt ezzel a klippel.
Boldog, Istentől megáldott új évet kívánok: Szebeni Olivér
Ezt neki még nem írtam meg.